Az emberi világ nagy szava: a szeretet...Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös...Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A
magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem
akar együtt élni. Eletének értéke: a boldogság.Persze a világ nem csak ezt a két
szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a
Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van
lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzésfölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke - olyan mélyen van, hogy oda
könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX.szimfóniájára gondol, Schiller Örömódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, bogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak,
játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és boldogság.
Egy szép vers...Karunesh héttér zene feldolgozással
Le álithatod a fenti lejátszot és azután
katt az ON gombra hogy meghalgasd
boldogság hiedelem kérdése
Tévedni nagy szerencsétlenség! Mondogatják. Dehogyis! Nem tévedni az igazi
szerencsétlenség. Vannak, akik azt állítják, hogy a boldogság a tényektől függ.
De tévednek: attól függ, hogyan fogjuk fel a tényeket. Mert az emberi élet oly
bonyolult és annyira homályos, hogy tisztán szinte semmit sem látni. (Igy tarják
az ,,akadémikusok" is, a legkevésbé rátarti bölcsek.) Végtére is úgy áll a dolog,
hogy az embert oly fából faragták, hogy
a látszat, a hamis jobban megragadja, mint az igaz valóság.
Ha erre nézve bizonyítékot óhajtasz, térj be egy templomba, mikor prédikálnak. Ha komoly a téma, a nyáj unatkozik, egyesek ásítoznak, mások meg szunyókálnak is. Ha a szájaló (nyelvbotlas volt csak, szavalót akartam mondani) vénasszonyos mesébe kezd, az alvók fölébrednek, es áhítattal hallgatják apásztor történetét. Innen ered, ha egy
szent alakját költői módon festik le, vagyis körülötte több a mese, azt buzgobban tisztelik. Igy volt ez Szent Györggyel, Szent Kristóffal, Szent Borbálával-Szent Péter, Szent Pál és Krisztus kárára.
Olcsón hozzájuthatunk a boldogsághoz. Hiedelmeket könnyen magáévá tesz
az ember. Olykor ezek adják az élet legfőbb örömeit...
Mondjuk, valaki büdös sózott halat eszik, míg mások meg a szagát sem áll-
ják, a halevőnek a bűz mégis ambróziának tűnik. Mi,hiányozhat neki hát a boldogsághoz? És ha valakinek ritka rút a felesége, de az ő szemében versenyre
kel a milói Vénusszal is, vajon neki mi más jelentené a boldogságot?...
Nincs különbség balgák es bölcsek között, vagy ha van, az a balgákat dicséri. Először is, mert a boldogság nagyon kevésbe kerül nekik: egy parányi
képzelőeröbe; másodszor pedig: gyönyörüségüket számtalan emberrel képesek
megosztani.
A kockázatokról
"Kockáztatnunk kell. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."
A boldogságról....
Az emberi világ nagy szava: a szeretet... Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös...
Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. Életének értéke: a boldogság. Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava. Az Első Lélek az érzésfölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke - olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek. Elég, ha egy ember Beethoven IX.szimfóniájára gondol, Schiller Örömódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, bogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és boldogság.
A boldogság embere
Rendszerint a vágyainkat követjük: hegynek fel, völgybe le, ahová a szél
sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik
az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a viz természete szerint. Két nézet kö-
zött lebegünk: mindennap új szeszély! Semmit sem akarunk szabadon, semmit
teljességgel, semmit állhatatosan. És ezt nevezzük boldogságnak!
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az konnyű dolog volna; ámde boldogabbak
akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket
boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.
A jelenben élni
Ne felejtsd el, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, egyik
része már elmúlt, a másik fele meg bizonytalan. Arasznyi az ember élete,
arasznyi a földzug, ahol élsz, de arasznyi a legtovább fennmaradó hírnév is...
Az életszabályokhoz még egyet csatolj: mindent, ami eszedbe jut, gondolj
végig, és írj le pontosan, hogy vilagosan Iásd a mezítlen valóságot, teljességében
és aprólékosan. Tudd a dolgokról, hogy mi a nevük, mik azok, amelyekből ösz-
szeálltak, és amelyekre majdan széthullanak. Mert semmi nem teszi nemesebbé a lelket, mint az életet úgy Iátni, ahogy van... Ha így cselekszel, megtudod, milyen erényre van szükséged ahhoz, bogy jóindulattal és igazságosan járj el; egyszerűbben: megtudod, mit
kell tenned ahhoz, hogy boldog légy, s hogy boldogságod összhangban álljon a
többiekével...
